Üdvözöllek a honlapomon! Az oldal még csak most nyílt, szóval nincsen rajta nagyon sok dolog, de megpróbálok majd minél többet frissíteni! =) Nagyon sok saját írású dolog van a honlapon! Saját készítésű munkákat is szívesen fogadok, pl.: fejlécek, design szettek, fan fiction, képek, rajzok stb. Amit csak gondolsz. Grafikai cuccok is fel fognak kerülni, idővel. Remélem elégedettek lesztek a munkámmal! (A honlapot nem fogom hirdetni, mert feleslegesnek találom. A látogatók azért jöjjenek, hogy információt szerezzenek vagy éppen valami más dolgot csináljanak.) Copyright (C) ks-fan.gp A lopásról...tehát nem kellene lopni, mert azt tudjátok elég csúnya szokás, avagy dolog.^^Akit észre veszek hogy lopott annak súlyos következménye lehet [pl.: portáltörlés]! A honlapon szereplő dolgok általában saját írás, de ha valami nem az enyém, azt elkértem és megjelenítettem a honlapját a "Main" menüben!
INFORMATION Editor: Mikomi Opened: 2010.09.22. Design by: Mikomi Codes by:LidoDesign
FAVOURITE VIDEO
Miért? Nagyon jó effektusok látható benne és a suzumiya haruhi no yuutsu az egyik kedvenc animém. Nagyon jó részletek vannak benne, sok bennük a vicces rész, de nagyon találó! I recommend it for everyone! =)
Kavabata Jaszunari (japánul: 川端 康成, Hepburn-átírással: Kawabata Yasunari) (Oszaka, 1899. június 11. – Kamakura, 1972. április 16.) japán író, a huszadik századi japán irodalom kiemelkedő egyénisége, az úgynevezett neopercepcionisták, az újfajta érzékenységű írók egyik vezéralakja, az 1968. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, az első japán irodalmi Nobel-díjas alkotó.
Alig volt kétéves, amikor árvaságra jutott, és nagyszülei vették magukhoz. Nagyapja halála után bennlakó tanuló volt egy középiskolában, majd 1917-ben a Tokiói Császári Egyetemen folytatta tanulmányait angol szakon. Diplomáját 1924-ben szerezte meg. A Bungei Sundzsú című irodalmi magazinban megjelent írásaira már ekkor több neves író és szerkesztő felfigyelt. Kavabata az írás mellett a Mainicsi Simbun című lap riportereként is dolgozott.
Hamarosan a realista irányzattal szembeforduló „újfajta érzékenységű írók” iskolájának a vezetőjévé nőtte ki magát. 1924-ben barátjával, Jokomicu Riicsivel együtt megalapította az írói csoportosulás irodalmi lapját Bungei Sundzsú néven. Ebben jelent meg 1927-ben első jelentős műve, az Izu no odoriko (Az izui táncosnő). A mű megalapozta Kavabata világhírét. Következő nagy visszhangot kiváltó regénye, a gésáiról, bárjairól, színházairól híres tokiói Aszakusza negyedben játszódó Aszakusza kurenaidan (Az aszakuszai vörös banda) folytatásokban jelent meg. Ezekben az években aktívan részt vett a modern japán irodalom vitáiban.
Az író 1931-ben megnősült, és feleségével Kamakurában telepedett le. A második világháború alatt visszautasította a felbuzdult militarista hangulatot, de hidegen hagyták a világégést követő politikai változások is. Ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy a gyermekkori tragédiák mellett a háborús évek szenvedései voltak meghatározó hatással írói munkásságára. A hirosimai atombomba-támadás után barátaihoz írt leveleiben többször is említette, hogy családjának elvesztésén kívül a háború borzasztó élménye, a vereség alakította ki tragikus életérzését, felfokozott érzékenységét. A háború után tett egyik leghíresebb nyilatkozatában elmondta, hogy már csak elégiákat képes írni.
1948-ban jelent meg életművének talán legfontosabb darabja, az 1937-ben kiadott Jukiguni (magyarul Hóország, 1969) című regényének javított kiadása. A regény széles körű nemzetközi ismertséget hozott az író számára, aki többször kapott külföldi meghívást, az Egyesült Államokban előadókörutat tett, egyetemeken tanított. A japán PEN Club elnökévé, majd a nemzetközi PEN Club alelnökévé választották.
1968-ban első japán íróként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Kavabata az első távol-keleti író, aki Rabindranath Tagore után megkapta a világ legrangosabb irodalmi díjának számító elismerést, s ezzel egy izgalmas távoli irodalomra irányította a nyugati világ figyelmét. Egészségi állapota azonban egyre rosszabbodott, s 1972. április 16-án holtan találták lakásában. A közhit szerint önkezével vetett véget életének, azonban ez vitatott. (Búcsúlevelet nem hagyott hátra, a körülmények nem egyértelműek.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Üdvözöllek a honlapomon! 
x 
Editor: Mikomi
