Muraszaki Sikibu (japánul: 紫式部, Hepburn-átírással: Murasaki Shikibu) (Kiotó, 973 körül – Kiotó, 1031 előtt) japán udvarhölgy, a Gendzsi szerelmei (Gendzsi monogatari) szerzője. Ezt a munkát tartják a japán irodalom legjelentősebb epikai művének és a világ legrégebbi teljes regényének.
Az írónő valódi neve ismeretlen, valószínűleg regényének hősnőjéről kapta a Muraszaki nevet, a Sikibu pedig apja beosztására utal a Szertartások Hivatalában. Az életéről szóló legfontosabb forrás 1008 és 1010 között vezetett naplója. Ebből rendkívül érdekfeszítő képet kapunk Muraszaki úrnője, Sósi császárné, később Dzsótó monin („Dzsótó özvegy császárné”) udvarának életéről.
Az irodalomtörténészek egy része úgy véli, Muraszaki a teljes regényt férje, Fudzsivara no Nobutaka halála és saját udvari szolgálatának megkezdése, azaz 1001 és 1006 között írta. Valószínűbb azonban, hogy ennek a rendkívül hosszú és összetett regénynek a megírása hosszabb időbe telt, és csak 1009-re vagy még később fejeződött be.
A Gendzsi szerelmei sajátos társadalmat mutat be: túlfinomult, elegáns arisztokraták világát, akik kivétel nélkül művészi fokon űzik a költészetet, a zenét, a szépírást és az udvarlást. A regény nagy része Gendzsinek, a császár fiának szerelmeivel és az életében szereplő – kitűnően ábrázolt – hölgyekkel foglalkozik. Összetett cselekményvilága hetvenöt évet ível át, s az egész művet áthatja az emberi érzelmek és a természet szépségei iránti páratlan érzékenység. Hangvétele a vége felé egyre sötétebbé válik: ennek egyik elképzelhető oka, hogy Muraszaki Sikibu élete végén – buddhista lévén – egyre inkább hívságosnak tekintette az e világi létezést. Némelyek szerint ugyan az utolsó 14 fejezetet más szerző írta, erre azonban semmilyen konkrét bizonyíték nincs.