A Tang-dinasztia (618–907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció aranykorának szokták nevezni. Hosszú széttagoltság után 589-ben a Sui-dinasztia (Szuj) újraegyesítette Kínát. Mivel ennek második uralkodója, Sui Yangdi (Szuj Jang-ti) véreskezű zsarnok volt – többek között ő építette nagy áldozatok árán a Nagy-csatornát –, a Sui-dinasztiát rövid uralkodás után egy felkeléssorozat megdöntötte (618), Sui Yangdit megölték.A Tang-dinasztiát Li Yuan (Li Jüan) alapította, aki korábban a Szui-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa Chang'an volt. Li Yuan a parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak). 626-ban egy véres családi dráma után Li Yuan fia, Li Shimin (Li Si-min) lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Chang'an a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a Selyemút keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Li Shimin és utódai meghódították Korea nagy részét, illetve Észak-Vietnamot. A Tang-kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával. Li Shimin fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a Wu Zetian (Vu Cö-tien) nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705). Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Wu Zetian uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba. A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A Tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnamot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a Tang császár felsőbbségét. Chang'an a korabeli világ legnépesebb városa volt. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a Selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.