Japán megszállása alatt a második világháború végét követő szövetséges, az USA vezette katonai megszállást és politikai reformot értjük. Az Amerikai Egyesült Államokon kívül Ausztrália, India, Új-Zéland és az Egyesült Királyság is a megszálló erőket alkotta. Mindez a Japán írott történelemben egyedülálló és első alkalom, hogy külföldi ország(ok) hadereje tartós megszállás alatt tartotta. A San Franciscó-i békeszerződés, melyet 1951. szeptember 8-án írtak alá, vetett véget hivatalosan a megszállásnak, amely 1952. április 28-án lépett hatályba, melytől kezdve Japán ismét független országgá vált. A Szovjetunió – és Oroszország sem – eddig nem kötött békeszerződést Japánnal, rendszerint a vitatott északi szigetek ürügyén.
Miután 1952 áprilisában Douglas MacArthur, Szövetséges Erők fővezére (S.C.A.P.) elhagyta Japánt, felszabadult a Joshida kormány és szándékában állt eltörölni illetve megváltoztatni a Szövetséges Erők reformjait, egy olyan irányzatot hoztak létre, melyet egyszerűen és ésszerűen „ellentétes folyamatnak” neveztek. A harc mely a kormány és kritikusai közt alakult ki egyre elkeseredettebbé vált. |